Újabb karácsonyon vagyunk túl. Tudom, ez úgy hangzik, mintha csak arra vártam volna, hogy végre ezt is kipipálhassam, pedig a valóság egészen más.A karácsonyunk tele volt utazgatással és persze vég nélküli evéssel. Mindkettőnk családját meg kellett látogatni, persze mindnehol elölről kellett kezdeni a lakmározást a rafiált sült húsoktól a még rafináltabb és krémesebbnél krémesebb süteményekig. Különösebben nem kívánom értékelni az idei gasztronómiai teljesítényt, röviden csak annyit, hogy alapvetően mindenki hozta a megfelelő színvonalat, éhesek sehol nem maradtunk, és mindenhol kitettek magukért a szakácsok.
Mivel párom szülei jó 160 kilométerre élnek tőlünk, az én szüleim viszont csak negyed óra sétányira vannak tőlünk, szinte természetes, hogy a karácsony nagy részét szüleimmel töltöttük. Illetve töltjük, merthogy számunkra akarácsony nem ér véget 26-án. De igazából nem is 24-én este kezdődik, már ami a karácsonyi lakmározást illeti. Párom családja 24-én egész nap böjtöl, mi azonban sosem tettünk így, de nem is volt szokás a családban. Mindössze annyi, hogy a 24-ei ebédnek soványabbnak kellett lennie a szokásosnál, hogy az aznapi főétkezés, a vacsora ne legyen teljesíthetetlen senkinek… Mivel az évek során kialakult a menetrend, hogy mikor kinél és hogyan van ebéd, ezért úgy döntöttem, hogy idén nálunk lesz a 24-ei ebéd. Ugyanis ez volt az első olyan karácsony, hogy mindketten teljes értékűen vettünk részt a másik család karácsonyában. A szenteste szüleimé volt, a másnap párom családjáé, 26-án nagymamámnál ebédeltünk, ma pedig szintén szüleimhez megyünk János-napra, ugyanis apa névnapjával mindig meg szoktuk toldani az ünneplést.
Így aztán mindenkinek lehet egy kis fogalma arról, milyen gasztronómiai és szociális megterhelést tud jelenteni a karácsony erre mifelénk. Nem mintha panaszkodni akarnék, mert mindig is szerettem az ilyen végeláthatatlan vendégeskedést, de azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy egész évben el tudnék így élni. Pár hónap alatt gömböccé kerekdnénk mindannyian a folytonos evéstől és az ebéd utáni lusta bezsélgetésektől…
Ráadásul így ismét lehet készülni a következő rohamra, a következő karácsoonyra. A szeretet és a lakomák ünnepére.
