Magyarország ma radikalizálódik, jobbra tolódik, csökken a társadalom toleranciaküszöbe. Sok mindent hallani a médiában, a buszmegállóban, az utcán, az üzletben. Valóban ez a helyzet? Esetleg csak mesterségesen gerjesztett hisztéria? Ezt nem tisztem eldönteni.
De én is látom, mennyire nő az emberek közötti távolság, mennyire szegmentálódik a társadalom. Az ilyen helyzetekben természetes, hogy a kisebbségeket veszik elő – köztük éppen a melegeket. Miért is? Aki csak a média torz szemüvegén kerül látja őket, a következőt látja: a legtöbbször nőies, harsányan/magamutogatóan öltözködő alakok, akik affektálnak, és évente egyszer tangában rázzák a seggüket az Andrássy úton. Nem látnak mást, mert nem láthatnak mást – csakis a sztereotípiákat.
Ám akinek van meleg ismerőse, az már pontosabb képet kaphat. A homoszexuális társadalom - mert hsizem, hogy van ilyen – nagyon sokszínű, akárcsak a többségi társadalom. Ezek az emberek ugyanúgy éreznek, szeretnek, gyűlölnek, ugyanúgy küzdenek hétköznapi problémákkal, van családjuk, testvérük, vannak szüleik, mint a heteroszexuálisoknak. Vannak köztük, akik nem állapodnak meg egy partner mellett, akárcsak a heteró donjuanok. De vannak olyanok is, akik egy életre választanak maguknak párt – akár a heterók.
Éppen ez az a csoport, amelyik a legtávolabb esik a média figyelmétől. Persze vannak olyan közéleti vagy médiaszereplők, mint Bery vagy Steiner Kristóf, akik rendezett párkapcsolatban élnek hosszú ideje, a melegekről beszélve mégsem a tartós párkapcsolat jut először a legtöbb ember eszébe… Hiába köthetünk 2009. július elseje óta regisztrált élettársi kapcsolatot, sokan ebebn is csak a házasság intézményénak a megcsúfolását látják.
Ezen a helyzeten változtatni nem tudok, bármenynire is szeretnék. Ehhez egyedül túl kevés vagyok. De megteszem, amit tudok: megmutatom az én szempontomat, megmutatom, hogyan látom a világot, hogyan reagálok eseményekre, történésekre – persze melegként.
